a tehenészeti telepek fontos épülete, ált. a tehénistállótól leválasztott helyiség v. önálló épület, ahol az ellések végbemennek. Több részből tevődik össze; az elővárakozó, ahova a tehén a közeli elles előtt kerül; az ellető, rendszerint ellető-bokszokkal ellátott, ahol az egyedileg elkülönített tehén a borjút világrahozza. A profilaktórium, amelyben a melegítő- és fertőtlenítőlámpákkal felszerelt, elmozdítható egyedi ketrecekben nyernek a borjak elhelyezést; ide kerül a —>föcstejet is kezelő tejmelegítő konyha. Kiegészítő helyiségek az orvosi és ápolószoba, és a tisztálkodást megoldó mosdó és zuhanyozó. Az elletőistállóval kapcsolatos követelmény, hogy az épület hőszigetelése jó, könnyen tisztítható és fertőtleníthető legyen. A fertőzés megelőzése céljából az elletőbokszokat külön-külön lefolyóval kell a trágyacsatornába kötni, hogy a magzatvíz és a trágya közvetlenül legyen eltávolítható. Szellőzést és fűtést, továbbá jó hőszigetelésű — lehetőleg hézagmentes — padozatot kell alkalmazni. Az elletőistálló berendezésében a higiénia követelményét kell megvalósítani. Az elletőistállót úgy kell méretezni, hogy az állománynak kb. 3%-a elférjen az elővárakozóban közvetlenül az elles előtt. Ettől kezdve, mintegy 10—15 napos elletőistállói tartózkodást figyelembe véve, kell a folyamatos elhelyezésről gondoskodni. Egyes nagyobb telepeken külön involúciós istállót is létesítenek, ahol a tehén elles után 3—4 hetet tartózkodik. (—>méh visszaalakulása)