a burgonya/élek családhoz tartozó népes nemzetség. Legtöbb faja D-Ameriká-ban őshonos, többek között a termesztett N. taba-cum és a N. rustica. (Az élvezeti dohány legtöbb fajtája a N. tabacumhoz, az ip. feldolgozásra alkalmas kapa-dohány a N. rustica fajhoz sorol.) A 16. sz.-ban, amikor a dohány Spanyolországon át Európába került, eleinte dísz- és gyógynövényként kezelték. Később a dohány burnót, majd pipa-, ill. szivar-dohány formájában vált élvezeti cikké. A 18. sz. elejétől nálunk is föllendült a termesztése; 1851 óta állami monopólium. A hazai dohány-termő terület az utóbbi időben csökkent, a 80-as években 12—14 ezer ha; a termés 1,3—1,5 t/ha. A dohány egyéves növény, egyenes, 1,5—2 m-re felnyúló szárán a 18—30 levél csavarmenetesen helyezkedik el, a levelek alakja változatos: szív, tojás, romboid, lándzsás stb. lehet; színük sötétebb, fonákuk világo¬sabb zöld. A levél hossza (20—70 cm) és szélessége (15—35 cm) közötti arány, az ún. levélindex a fajtára jellemző tulajdonság. A főhajtás levelei a haszonlevelek, elhelyezkedésük szerint alsó (homok- v. alj-), középső (anya- v. derék-), felső (csúcs- v. hegy-) levelek lehetnek. A szárított, fermentált dohány-levél 0,5—3,5% nikotint (alkaloidok) tartalmaz. Minőség szerint lehet cigaretta-, szivar-, pipa- v. kapa-dohány A szár tetején megjelenő bogas virágzatban 100— 150 rózsaszín, piros, zöldessárga v. fehér pártájú virág ül. A toktermés az érés folyamán megbarnul, majd felnyílik; a magházban 2—5 ezer tojás alakú, barna, recézett mag helyezkedik el. Emt.-ük 0,08—0,1 g. Olajtartalmuk 30—40%, nikotint viszont nem tartalmaznak. A dohány laza szerkezetes, jó víz- és levegőgazdálkodású termékeny talajon díszlik. A nagy N-adag, valamint a talaj Cl-tartalma rontja minőségét. A kémhatás iránti igénye fajták szerint 5,5—8 között változik. Melegigényessége miatt célszerű palántázni. A (többnyire fóliasátorban nevelt) palántákat rendszerint géppel ültetik ki, 100x30—40 cm-es kötésben. Ápolásához a gondos növényvédelmen kívül a tetejezés, majd a kacsozás tartozik. A virágzás előtti öntözést nagyon meghálálja. Akkor kell betakarítani, amikor a levelek a technikai érettség állapotába jutnak. A kézzel v. géppel letört leveleket —>póréra fűzve, pajtában szárítják. A száraz termés a zöldhozam 16—18%-a; 2—2,5 t/ha lehet. A szárított dohány-levelet hivatalos minősítés után veszik át, majd fermentálják és gyárakban dolgozzák fel. Fontos vegyip. nyersanyag az ún. nikotin-dohány, amelyből növényvédő szert állítanak elő. Magtermesztéshez a leveleket letörik, a virágzatot megritkítják. A megbarnult tokok jelzik a beéredést. A várható 0,5—0,8 t/ha magtermés olajtartalma 30—35%, pogácsája értékes fehérjetakarmány. A vetőmaghozónak szánt tövek tokját az érés folyamán több részletben szedik le, utóérlelik és azután csépelik, tisztítják.