a libatopfélék (Chenopodiaceae) család Béta nemzetségének Béta vulgáris L. fajához tartozó, kétéves ip. növény. Termesztett növényeink közül a legnagyobb energiahozamot adja. Elsősorban cukortartalma, másodsorban melléktermékeinek takarmányértéke miatt jelentős. Mindenekelőtt a hajtás és a gyökér répatestté módosult tápanyag-raktározó szervét hasznosítják. Ez az első évben fejlődik ki. A talajba került, a mago(ka)t magába rejtő gomoly a talajban 3—5 nap alatt kicsírázik. Később alakulnak ki az első lomblevelek, majd a levélkorona, vele párhuzamosan a gyökérzet. A második évben a répafejen, a levelek tövében megbúvó rügyekből a virágzati hajtások fejlődnek ki. A bogas-fürtös virágzat megtermékenyülése után a csoportos virágok összenövő és fásodó alapi részén képződik a gomoly, benne 1—3 maggal. A cukorrépa testének sza.-tartalma átlag 24%, ebből 6—18% a nádcukor (répacukor, szacharóz). Az ún. nemcukorszerű anyagok befolyásolják a cukorrépa feldolgozhatóságát; ezt különösen a N-tartalmúak nehezítik meg. Termékeny, jó szerkezetű és vízgazdálkodású talajon díszlik; hazai termőterülete 100—120 ezer ha körüli. Ajánlatos korán, március végén, április elején elvetni, ha a talajállapot már megfelelő. Régebben a gomolyt vetették el, majd a fölösleges növénykéket egyeléssel ritkították ki a sorokból. Ma a koptatott, drazsírozott egyes magvakat v. az örökletesen egymagvú gomolyt helyre vetik, általában 45x15—20 cm-es kötésben. A cél a 80—100 ezres tőszám ha-onként. Újabban a vegyszeres gyomirtást mechanikai ápolással (sorközi kultivátorozás) egészítik ki. A cukorrépa az öntözést különösen meghálálja, 3—4 ízben 60—70 mm-es vízadaggal. A betakarítás idejét a gazdaságnak a cukorgyárral kell összehangolnia. így az már többnyire szeptember elején indul, s esetleg novemberre is áthúzódik. Több módszer terjedt el: egy- v. többmenetes megoldással aszerint, hogy a betakarító gépsor a fejezést, a répatest kiemelését és felrakását a szállító járműre hány ütemben hajtja végre. A termés 35—45 t/ha között változik, az időjárástól függően. Ugyanúgy változik a cukortartalma. Az elmúlt 20 évben azonban sikerült az együttes mutatót, a cukorhozamot jelentősen növelni. Fontos melléktermék a fejezéskor lemetszett répakorona v. leveles cukorrépafej; mennyisége a teljes termés 20—30%-a. Magában v. kukoricaszárral együtt besilózva kitűnő takarmány. Ugyancsak értékes takar¬mány a cukorgyártás folyamán kilúgozott 6—10% sza.-tartalmú répaszelet, valamint a melasz. A melasz a szeszgyártás alapanyaga is. A cukorrépa magtermesztésének dugványozás nélküli és dugványos módszere közül az utóbbi a biztonságosabb. A dugványrépa termesztése abban tér el az ipari cukorrépáétól, hogy sűrűbbre vetik, ill. hagyják a sorban. A cél 150—300 g-os dugvány előállítása. Betakarításkor a dugványt fejezni nem kell, csak lombtalanítani (—>lombtalan(tószerek). A lombtalanított dugványokat 10 m hosszú, 0,8 m magas prizmába rakják, a leendő répatábla mellett, majd a prizmát földdel takarják, hogy 2-4°C alá ne hűljön, s 8° C fölé ne melegedjék. Tavasszal, amint az idő engedi, a dugványokat 60x50—60 cm-es kötésben kiültetik. Az állományt a károsítóktól, gyomoktól óvni kell. Öntözéssel a hozam növelhető; az átlagos 1,5 t/ha-ról 2 t/ha-on túl is. Ma már a mag egy- v. kétmenetes aratva cséplése az ált. Ujabban a kisebb élőmunka-igényű dugványozás nélküli módszer hódít teret; ehhez 45x3—5 cm-es kötésbe vetik a c-t, gyakran (árpa) védőnövénnyel. Ezt magas tarlóra aratják, hogy a tarlómaradvány télen védje a répát a talajban. Legbiztosabban az 1 — 1,5 cm átmérőjű répák telelnek át. Ettől fogva ápolásuk megegyezik a dugványokéval. Ugyanúgy nevelnek magszárat, s ugyancsak kombájnnal takarítható be a termés.