Mark Twain is írt a csirimojóról

A csirimojó (Annona cherimola) a lilomfavirágúak rendjébe tartozik, nagyon ízletes gyümölcsű fa, amit szoktak még cserimojának, kirimojaannónának, fahéjalmának, valamint krémalmának is nevezni. Még maga Mark is írt a csirimojóról, mégpedig azt, hogy ritka és különleges, viszont maga az ízletesség, éppen ezért megéri kutatni – hatalmas örömet okoz a megtalálása! 

A csirimojó őshazája

A csiromojó eredetileg Kolumbiában és Ecuadorban őshonos, azonban már elterjedt dél felé egészen Chiléig, északon Mexikóig, valamint Floridában is megtalálható. A növény nagyon szereti a hosszú nappalokkal rendelkező szubtrópusi éghajlatot, alacsony fekvésű éghajlaton viszont nem terjedt el – Kolumbiában és Ecuadorban leginkább 1400 és 2000 méteres tengerszint feletti magasságokban találkozhatunk vele, Guatemalában 1200-2500 méter között, de legjobban 1200 és 1800 méter között érzi magát. A fagyokat nem szereti, -3 Celsius foknál erősebb hideget nem tolerálja, éppen ezért Mexikóváros vidékén, a Mexikói-völgyben már nem él meg. 

A csirimojó bemutatása

A csirimojó gyorsannövő, örökzöld fa, melynek sűrű lombja, egyenes törzse van, általában 5-9 méter magasra nő meg. Levelei oválisak, sötétzöldek, enyhén szőrösek, fonákjuk bársonyos, 8-15 centiméter hosszúak, és 4-9 centiméter szélesek. A csirimojó virágai illatosak, egyesével, vagy maximum kettes-hármas csoportokban nőnek, három külső, nagyobb, zöldes és három belső, kisebb, rózsaszínes sziromból állnak.

Gyümölcsei 10-20 centiméter hosszúak, legfeljebb 10 centiméter szélesek, gömbölydedek, kissé szívalakúak. A gyümölcsök tömege átlagosan 200-500 gramm, de léteznek ettől lényegesen nagyobbak, többször találkoztak már 2-3 kilogrammot nyomó terméssel is. A gyümölcs héja sima, vagy pikkelyszerűen töredezett, belseje fehéres, a húsa édes, kissé savanykás, eszméletlenül ízletes. 1-2 centiméteres kemény, babhoz hasonló barna, vagy fekete magot tartalmaz. A következő oldalon elmondok mindent a csirimojó felhasználásáról, érdemes lapozni egyet!