A cseresznye rövid bemutatása

Cseresznye néven leggyakrabban a vadcseresznyefát, illetve annak valamely termesztett változatát, vagy annak csonthéjas gyümölcsét értjük. Az alnemzetséget az különbözteti meg a Prunus nemzetség többi képviselőjétől, hogy virágai nem magányosan állnak, hanem 2-5 tagú csomókba tömörülnek, sima héjú termésén pedig csak igen sekély barázda található, vagy semmilyen. A cseresznyék képviselői az északi félgömb mérsékelt égövi területein őshonosak, két fajuk Amerikában, három Európában, a többi pedig Ázsiában.

Az elterjedt nézet szerint időszámításunk előtt 72-ben vitték be a cseresznyét a Római Birodalom Pontus régiójába, Anatólia északkeleti részéről. Az ókori görögök Choerades vagy Pharnacia, később Kerasus vagy Cerasus néven ismerték. Az angol cherry, a francia cerise, a spanyol cereza, a dél-olasz cerasa mind az ókori görög κέρασος (cseresznye) szóból ered. Európába először a római időkben exportálták a fenséges gyümölcsöt. 

Az alapfaj a Prunus avium (vadcseresznye) volt, ebből nemesítették ki a legtöbb termesztett cseresznyefajtát, ma már több mint ezer nemesített fajtáját ismerjük világszerte. Éves szinten 2007-ben az egész világon 2 millió tonnát termesztettek nemesített cseresznyéből, ennek 40 százalékát az Amerikai Egyesült Államok, 13 százalékát Európa állítja elő (Törökország a világ legnagyobb cseresznyetermelője, az USA a második). 

A cseresznyefa Olaszországtól Norvégiáig egyaránt jól termeszthető, ennek ellenére az ökológiai adottságok apróbb eltérései döntően befolyásolhatják a termesztés sikerét. Kiemelkedő a gyökérzet levegőigénye, amelyet azok a mélyrétegű, közép kötött vályogtalajok elégítenek ki, ahol a vízzáró réteg legalább 2 méteres mélységben helyezkedik el. Van néhány dolog, amire oda kell figyelnünk, ha cseresznyefát szeretnénk nevelni a kertünkben, a következő oldalon ezeket mondom el nektek részletesen!