a —>burgonyafélék családhoz tartozó, sokoldalúan hasznosított, gumókkal áttelelő, évelő növény. Túlnyomó részben a gumóról szaporítják, noha magtermő. A gumó — mint módosult szár (módosult növényi szervek) — nem hajt gyökeret. A járulékos gyökerek a szár és a sztóló föld alatti csomóiból nőnek ki, majd sekélyen (20—30 cm-re) ágaznak szét. A gumó tápanyagai addig fedezik a rügykezde-mények és a belőlük fejlődő hajtások szükségleteit, míg a hajtások meg nem gyökereznek. A gumók a keményítőn és fehérjén kívül B1-, B2- és C-vitamint (—>vitaminok) és néhány alkaloidot (főleg szolanint) tartalmaznak. Színük, alakjuk változatos. A rügyeikből fejlődő hajtások állása jellegzetes. A levelek páratlanul szárnyaltak. A bogernyő virágai kétivarúak, színük a fehértől a kékesvörösig sokféle árnyalatot mutat. A kétrészes bogyóba néha még 200 mag is ágyazódik. A nemesítők részben mag-, részben sejtszaporítással igyekeznek új, betegség-ellenálló fajtákat előállítani. Különböző formában elkészítve emberi táplálékot, emellett takarmányt és ip. nyersanyagot (keményítő- és szeszip.) szolgáltat. Hazai termőterülete 50—60 ezer ha, a termésátlag 16—20 t/ha. A b. őshazájában (Chile és Peru) az éghajlat erősen eltér a hazaitól, ezért nálunk a legtöbb fajta huzamos termesztéskor leromlik. A leromlás többféle károsodás közös tünetcsoportja gyanánt jön létre és rohamos terméscsökkenéssel jár. A burgonya kezdeti fejl.-éhez meleget, gumókötés idején (június—július) nedvességet igényel. A szélsőséges talajok kivételével mindenütt megterem, de termését az időjárás és az ápolás erősen befolyásolja. —> Monokultúrában nem termeszthető. Homoktalajon meghálálja az előző zöld- v. egyéb szerves trágyát. Légjárta, morzsás talajba 70x30—35 cm-es kötésbe március végén, április elején ültetik ki, amikor a termelőréteg hőmérséklete 7—8°C. A tőszám 41 ezer—56 ezer/ha, 35—45 mm 0-jű gumókból. Ajánlatos lehet előhajtott burgonyagumók ültetése. Az ún. korai burgonyát v. fólia alatt, v. takarással, úgy ültetik, hogy a tavasz folyamán már forgalmazható gumókat hozzon. Homokon 10—12, vályogon 6—8 cm az ültetési mélység. Célszerű bakhátakat kialakítani, s azokat — akár több ízben is — töltögetni. Jobb híján az első töltögetésre akkor kerüljön sor, amikor a növényzet 15—20 cm magas. Az állomány többszöri bejárásával ki kell selejtezni a csenevész, beteg töveket (szelekció). A burgonya az öntözést nagyon meghálálja, különösen ha kisebb (40 mm-es) adagokkal 4—6-szor megáztatják. Amikor a gumóhéj már nem foszlik, a lombozat elszárad, a burgonya betakarítása megkezdődhet. Előzőleg szárzúzó géppel v. perzselőszerrel szokás eltávolítani a levélzetet. Utána 2—3 nap múlva a gumó héja beparásodik, s a szedőgépek megkezdhetik a munkát. Az a törekvés, hogy a termésnek minél nagyobb része korszerű tárházba kerüljön, s minél kevesebbet kelljen hagyományos prizmában v. veremben tárolni. A várható termés széles határok (9—30 t/ha) között ingadozik az egyes gazdaságokban. Ennek egyik oka — a leromláson kívül —, hogy az ápolásra, trágyázásra igényes burgonyát sokféle károsító és betegség támadhatja meg, amelyek ellen csak az integrált növényvédelem szabályainak betartása és a jó vetőgumó használata nyújt segítséget.