a termelési célnak (tenyésztés, hús v. tojás) megfelelő, nagyüzemi termelésre szolgáló létesítmények (épületek, berendezések, gépek) csoportos elhelyezése. A bfi.-hús előállítására a húscsibenevelő telepen a húscsibeistállók, a tojástermelő telepen a ->tojóházak és a jércenevelők alkotják a termelőépületeket, amelyekhez csatlakoznak a kiszolgáló létesítmények (takarmány- és alomtároló épületek, raktárak, tárolók, hullaégetők stb.) és a —>szociális épületek. A húscsibeistállók lehetnek almos v. ketreces (battériás) rendszerűek. Az almos rendszernél a behelyezett csibék az első hetekben az istállótérnek csak egy részét foglalják el csoportos elhelyezésben, és fejlődésükkel arányosan, fokozatosan töltik meg az egész istállóteret, amelyet általában 15 kg/m2 betelepítési sűrűségre terveznek. A berendezésről úgy kell gondoskodni, hogy az első hetekben a sugárzó műanyák 30—32°C hőmérsékletet biztosítanak, a csoportok táplálásához kézi ->önetetők és ->önitatók álljanak rendelkezésre. Majd szellőztetéssel kombinált, 15 - 20 °C teremhőmérséklet szükséges — lehetőleg automata légfűtés utján. Ugyancsak automata önetetők és túlfolyó rendszerű itatóvályúk beszerelése célszerű, amikor a csibék a teljes istállóteret megtoltik. A battériás v. ketreces rendszerű tartásnál, gépesített etetés és itatás mellett, a csibéket 2—5 sorban, egymás fölé helyezett ketrecekbe csoportosítják. Ennél a korszerű tartási módnál azonban a trágya eltávolítása még nem megfelelően megoldott, az épülettér kihasználása azonban a ->ketreces pecsenyecsirke-nevelésnél többszöröse az almosnak. A tojóházak is lehetnek almos és ketreces rendszerűek. Az almos rendszernél a legfontosabb a 2—3 sorban levő, egymás fölé helyezett csoportos ->tojó-fészek kialakítása úgy, hogy a fészekből a tojás kigurulva ne törjön össze és könnyen összegyűjthető legyen. A tojóházakban az etetés, itatás, a fűtés és szellőztetés gépesített és automatizált. A pihenőtérben az alom felett ülőrudak vannak. Általában 4000—5000 tojó befogadására alkalmasak. A ketreces rendszerű tojóházak annyiban térnek el a ketreces húscsibeistállók berendezésétől, hogy a ketreceket ferde síkú tojáskigurulóval látják el. A jércenevelő istállókat addig használják, amíg a tojónak szánt csibék bekerülnek a tojóházba. Az almozott és a ketreces rendszerű jércenevelők lényegileg megegyeznek a húscsibenevelő istállókkal, természetesen kisebb betelepítési sűrűséggel. A felsorolt ált. istállóknak a gyakorlatban számos változatát lehet megtalálni (pl. többszintes, alom helyett rácspadozatos megoldású). A különböző megoldásokkal az olcsóbb kivitelű, gazdaságosabb termelés lehetőségét kívánják megvalósítani.