+Érdekességek
Viszonylag kis mérete és - legalábbis Európában - viszonylagos ritkasága ellenére a tüdőfű fontos alkotóeleme azoknak az erdei ökoszisztémáknak, ahol előfordul. Észak-Amerikában az idős erdők indikátoraként kezelik, és különösen a csendes-óceáni északnyugati régióban gyakori és bőséges. Valószínű, hogy Európában is hasonlóan elterjedt volt, mielőtt az ember erősen átalakította volna erdeinket, és legalábbis Skóciában az eredeti kiterjedésüknek ilyen kis töredékére csökkent.
Mivel cianobakteriális szimbiótája képes megkötni a légköri nitrogént, a fás tüdőfű jelentős mértékben járul hozzá az erdei ökoszisztémához, amikor a lehullott táltosok lebomlanak az alomrétegben. Egy közeli rokon faj, a Lobaria oregana előfordulása több mint 1 tonna/hektár sűrűségű Észak-Amerika csendes-óceáni északnyugati erdeiben, és évente hektáronként több mint 15 kg nitrogént juttat a talajba. A tüdőfű visszaszorulása az európai erdőkben tehát egy természetes tápanyagforrás jelentős elvesztését jelenti.
A fás tüdőfűvel számos szervezet táplálkozik, köztük puhatestűek, például csigák és az európai fekete csiga (Arion ater), valamint karibuk és rénszarvasok (Rangifer rangifer). Észak-Amerika északkeleti részén a jelek szerint a jávorszarvasok (Alces alces) kedvenc tápláléka, és ez valószínűleg Skóciában is így volt, mielőtt a jávorszarvasok körülbelül 1000 évvel ezelőtt kipusztultak.
A fás tüdőfűhöz számos más gomba is társul, köztük olyan paraziták, mint a Dactylospora lobariella és egy agyaggomba (Tremella lobariacearum), amelyek a taluson nőnek. Egy, a Pireneusok nyugati részén végzett vizsgálat során 21 parazita gombafajt figyeltek meg, amelyek a fás tüdőfűn nőnek. A Plectocarpon lichenum egy olyan gomba, amely a fás tüdőfű talpán apotéciumokra emlékeztető gócokat képez, és gazdaspecifikus, ami azt jelenti, hogy csak a fás tüdőfűn és sehol máshol nem fordul elő. Egy másik gomba (Endophragmiella hughesii) hozzájárul a tüdőfű szárának lehullott darabjainak bomlásához.
Az emberiség régóta hasznosítja a tüdőfűfát, nemcsak a tüdőbetegségek kezelésére, hanem természetes színezékek forrásaként is, Indiában pedig ekcéma és vérzés kezelésére, míg Szibériában sörízesítőként használták.
