A vitorláshalnak rendkívül méltóságteljes a mozgása, emiatt gyakran nevezik az akváriumok királyának. Kedveli a növényekkel sűrűn beültetett akváriumokat, ahol lapított testük révén beleolvadnak a növényzetbe.

Nagy akváriumban javasolt tartani őket (legalább 80-100 liter). Nyugodt halak mellé kitűnő díszhalak. Tarthatjuk rokon fajokkal, például diszkoszhalakkal, gurámikkal, vagy kevésbé élénk díszmárnákkal, harcsákkal, bölcsőszájú halakkal vagy nagyobb testű pontylazacokkal. A játékos, gyorsúszású halak a kifejlett vitorláshalakat kifejezetten zavarják. Ritkán betegszenek meg, de ha diszkoszhalakkal tartják, akkor megkaphatják a diszkoszokat tizedelő bakteriális betegségeket, mivel ezekre érzékenyek.

 

A nemek megállapítása még a gyakorlott akvarista számára is nehéz. A kifejlett hímek agresszívek lehetnek. Az ivarérett egyedek fejrészén apró púp látható, a nőstények hasrésze az ívási időszakban megduzzad. Ha megfelelően nagy akváriumban tartják, a vitorláshal a társas medencében is párokat alkot és ívik. A nőstény körülbelül 3-400 ikrát rak, amit a hím megtermékenyít, majd felváltva őrzik őket.

 

Az átlátszó ikrákat legtöbbször széles levelű növények fonákjára, lapos kövekre, vagy az akvárium üvegére helyezik. Az ivadék nevelése nehéz, sokszor még kikelés előtt féltésből maguk a szülők falják fel őket. Az ikrák hajlamosak a penészedésre. Sikeres szaporításukhoz külön medencére és nyugalomra van szükségük. Az ivadéknevelési időszakban a szülők megkergethetik az akvárium többi lakóját.

Az utódok a kikelés utáni néhány napban úszásképtelenek, szüleik védelmére vannak utalva, az üvegre vagy a növényre ragaszkodva csimpaszkodnak. Nagyon apró eleséggel kell felnevelni őket. Tenyésztésük szakértőknek való, bár tapasztaltabb akvaristák is sikerrel járhatnak. Fátyolfarkú vitorláshalat úgy kell nevelni, hogy csak az egyik szülő legyen fátyolos, mert ha mindkettő az, akkor az ivadék gyakran torzult úszójú lesz vagy annyira hosszú lesz az úszója, hogy az akadályozza majd az úszásban.