( dombvidéki tógazdaság): a halastavak egymás után,a völgy közepén folyó patakra v. egyéb táplálóvízre települnek. Az ilyen gazd. építése olcsó, mivel a völgyre merőleges kereszttöltéssela halastavak kialakíthatók, egy-egy tóhoz csak egy lecsapolózsilip szükséges, a szivárgási veszteség nem nagy, a befolyó víz gravitációsúton érkezik és táplálékban gazdag.Hátránya, hogy a felső tóban fellépő halbetegség a víz közvetítésével ( a víz ugyanis egyik tóból a másikba folyik) az alsókra átterjed. Gyakori az árvízveszély, ált. nagy a vízcsere,s így gyors az eliszaposodás (a tavak feltöltődése) is. Árapasztó alkalmazása szükséges. Lehalászásakor a tavat sorban le kell csapolni.