A vemhes kocák elhelyezésének két formája ismert: az egyedi és a csoportos tartás. Az egyedi tartás előnyei: a koca takarmányozása is egyedi, ezért garantálható, hogy minden koca elfogyasztja a számára kijuttatott takarmányadagot; lehetőséget ad a gyenge ->kondíciójú kocák feljavító takarmányozására; 10-15%-kal kisebb a koca létfenntartó szükséglete, mint a csoportos tartásban; könnyíti a ->fertőző betegségektől való ->mentesítést; kikapcsolja a társas hatásokat, nagyobb a nyugalom, kisebb a sérülések lehetősége; egyszerűbb a kocák mindenfajta kezelése (inszeminálás [->mesterséges megtermékenyítés], egyedi jelölés, áeü. kezelés) és a jobb tartásviszonyok következtében 0,3-0,5 malaccal nő a születéskori alomnépesség a csoportosan tartott kocáékhoz hasonlítva. Az egyedi elhelyezés történhet egyedi állásban v. lekötéses formában. Az egyedi kocaállás négy oldalról zárt tér, amelyben a koca csak rekesz hossztengelyének irányában tud mozogni. A végén nyitott lekötéses állásban a nyakra v. a törzsre helyezett lekötőberendezés korlátozza a koca mozgását. A vemhes kocák sokféle csoportos tartási változata alakult ki. A csoportos elhelyezés egyedi etetéssel kombinált változataira jellemző, hogy területigényesek, hiszen az állástéren kívül mozgástérről is gondoskodni kell. A csoportos takarmányozásban mind a vályús, mind a padlós etetés elterjedt. Csoportosan a kocák 45 cm vályúhosszúságot és átlagosan 1,5 m2 fajlagos alapterületet igényelnek, s ebből 0,3-0,5 m2 a trágyázótér. A csoportos tartás hátránya a csoportos takarmányozás. Az evési tulajdonságok igen nagy szóródása miatt ->vemhesség idején a kis takarmányadagok kiegyensúlyozott föletetése, a kocák tényleges takarmányfogyasztásának ellenőrzése csoportos takarmányozással nem lehetséges. A csoportos elhelyezés előnye még, hogy megengedi a mozgást, ami jótékony hatású a kocák konstitúciójára, erősíti az izomzat, csontozatot és javítja az ízületek terhelhetőségét. A csoportos elhelyezésben a társas hatások következtében nagyobb a lehetősége a szaporaság csökkenésének, a sérülésnek, kimarásoknak (szűkös elhelyezésben különösen káros a rangküzdelem [rangsor]), mint az egyedi tartásban. A kifutós (nyitott) tartásban nemcsak a mozgás lehetősége több, hanem a természeti hatások is jobban érvényesülnek. A kifutóval ellátott csoportos rekeszekben a kocáknak több lehetőségük van a számukra kedvező környezet megválasztására, ami kisebb alkalmazkodásra készteti a szervezetet, ezért élettanilag előnyösebb a zárt tartásnál. A szoptató kocák és malacaik elhelyezésére a fiaztatókutrica a sertéstartás legkényesebb tartási egysége, mivel az újszülött malacok és a kocák igényeit kell egyidejűleg, kis helyen kielégítenie. A kutrica méretének megválasztása a malacok testtömegétől és a koca testméreteitől függ. Minél hosszabb a szoptatási idő, annál több helyet igényelnek a malacok a koca mindkét oldalán. A gyak.-ban kétféle kocaállás terjedt el; az egyedi és a lekötéses. Az egyedi állás rögzített szerkezet, amely a kutricában hosszanti v. átlós helyzetű lehet. A kocák lekötésével a kocaállás kiképzése egyszerűbb, a koca mozgástere nagyobb. Növekszik viszont a kutrica szennyezettsége, és nő az agyonnyomásból származó veszteség. Rendszeres almozáskor a fiaztatókutrica padozatával szemben hőtechnikai problémák nem merülnek fel. Az alom nélküli tartás legfőbb problémája a megfelelő padozat kialakítása. A fiaztatókutrica tömör padozata 4-5%-os lejtéssel készüljön. A részleges v. teljes rácspadozatú fiaztatókutricák lehetnek beépítettek v. lábon állók. Minél nehezebb anyagból van, annál inkább a beépítésre kell törekedni. A lábon álló elletőkutricák padlótól való magassága 25-30 cm. A fiaztatókutricákat úgy helyezik sorba az ->elletőistállóban, hogy az ellátás, az egyes munkaműveletek elvégzése minél egyszerűbb legyen. Ha a légtérben túl sok az elletőkutrica, az káros a kocák nyugalmára, a malacok fejl.-ére. A kisebb egységek kialakításának előnyös hatása a fertőzések terjedésének megelőzésével mérhető.