A tüdőfű bemutatása

Az orvosi tüdőfű, vagy egyszerűen csak tüdőfű (Pulmonaria officinalis) a borágófélék (Boraginaceae) családjába tartozó tüdőfű (Pulmonaria) nemzetség 4 Magyarországon is előforduló fajának egyike, melyet gyógynövényként alkalmaz a népi gyógyászat. Nevezik pettyegetett tüdőfűnek, petyegetett tüdőlevélnek, illetve dongófűnek is. Üde, főként gyertyán- és bükkelegyes erdők. Európaszerte elterjedt. Magyarországon a domb- és hegyvidékeken gyakori, nem védett. E növényfaj előfordul a Bükk-vidéken.

Hosszan virágzik, majd később leveleivel díszít, nem szereti a napot és a mély árnyékot sem. Ott szeret élni, ahol a más növények nem. Levelein fehéres foltok láthatóak. Erdőkben bokros helyeken található. Az Északi-középhegységben és a Dunántúlon gyakori, az Alföldön ritkább.

15–34 cm magas, lágyszárú, évelő növény. A szárlevelek szórt állásúak, ülők. A virágzás után kifejlődő nyári tőlevelek hosszú nyelűek, fehér foltosak, gyakran áttelelők. (A fehér foltok a Pulmonaria officinalis subsp. obscura alfaj esetében hiányoznak).

Virága bimbóként piros, kinyílva bíboros, majd fokozatosan megkékül (a színt a sejtnedv savassága befolyásolja). Március-május között virágzik, termése makkocska. Geofiton, azaz az erdő lombfakadása előtt virágzik, majd a gyors termésérlelés után már csak a vegetatív szervei látszanak a felszínen.

A tüdőfű termesztése/gyógyhatása

 A mérsékelten nedves, félárnyékos helyen szereti. Ideális hely számára a tűzfalak beárnyékolta terület. Érdemes együtt ültetni a hasonló helyet szerető Salamon pecsétjével, ugyanis az a tüdőfű elvirágzása után kezd erőteljes növekedésbe, s igazán szép díszítő együttest eredményez.

A virágzó hajtásokat május közepéig kell gyűjteni. Árnyékban, jól szellőző helyen, vékonyan kiterítve szárítható. Fénytől védve kell tárolni! A tüdőfő gyógynövény. Eredményesen alkalmazható köptetőszerként, légcsőhurutnál. Más hasonló növényekkel társítva teakeverékek alkotórésze. Teája hatásos légzőszervi megbetegedések ellen.