egy típusba sorolják azokat a talajokat, amelyek hasonló környezeti tényezők együttes hatására alakultak ki, és a talajfejl. során hasonló fejl. állapotot és termékenységet értek el. A váztalajok fötípusához a típusjelleg nélküli talajok tartoznak. A talajképző kőzet hatása erőteljesen érvényesül (lithomorf talajok), a biol. folyamatok pedig még korlátozottak. Hazánk területének 36%-át barna erdőtalajok borítják. A t. kialakulásában a ->humuszosodási, kilúgzási, agyagosodási, glejesedési és savanyodási folyamatok játsszák a főszerepet. Földünk legnagyobb természetes termékenységű talajai a csernozjomok. Jellemzőjük a morzsás szerkezet, a mély humuszos szintek, amelyekből a vízben oldható sók teljesen, a mész pedig részlegesen kilúgzódott. A sófelhalmozási folyamatok hatására —>szikes talajok jönnek létre. A mélyebb fekvésű, vizenyős területeken sötét színű réti talajok alakulnak ki. Dinamikájukra a redukciós folyamatok és az anaerob humuszfelhalmozódás a jellemző. Még erőteljesebben érvényesülnek ezek a folyamatok a láptalajokon, ahol az állandó v. időszakos vízborítottság hatására a vízinövények maradványaiból tőzegesedési folyamat indul meg, és így ezek a talajok szervesanyag-tartalmukban minden más főtípust felülmúlnak. A vízi üledékek és hordalékok főtípusában a víz által létrehozott hidromorf hatások akadályozzák meg a biol. talajképződést, így a váztalajokhoz némileg hasonló t. jönnek létre. E két főtípust romtalajoknak is szokás nevezni.