a —>talajművelés ősi formája. Eszköze elsősorban az ->eke. Régebben a növ. elemi feltételének tartották a talaj felső rétegének rendszeres forgatását (—>szántás). Sok érv szól azonban amellett, hogy a gyakori t. kárt tesz a talaj állagában, porosítja szerkezetét, túlszellőztet, szárítja a művelt réteget. Ezért a rendszeres t.-t főleg az erősen kötött, levegőtlen talajokra ajánlják, máshol beérik a t. és a —>talajlazítás váltogatott alkalmazásával. Nélkülözhetetlen viszont a t. ott, ahol szerves anyagot, tarlómaradványt, istállótrágyát stb. kell alátakarni, aláforgatni.