a talajnedvesség és a ->talajvízszint terepszint alatti szabályozására irányuló tevékenység egyik módja. Lényege a talajszint alatt kialakított csőhálózatban áramló víz célszerű irányítása. A hálózat zárt rendszer esetén szívó, gyűjtő és főgyűjtő csővezetékből áll, amelyek közül a főgyűjtő vezeték a befogadó mederbe torkollik. Nyitott rendszerű megoldással a szívók közvetlenül a csatornákba torkollanak. A különböző átmérőjű csőelem készülhet ->agyagosából v. ->műanyagból. A hálózat csősűrűségét — a talaj minőségétől és az elvezetésre váró vízmennyiségtől függően — 6 és 30 m között határozzák meg. A talajcsövek lefektetése régebben mechanikus vezérlésű vedersoros v. maróláncos rendszerű földmunkagéppel történt. A talajcsövező v. dréncsőfektető korszerű típusai az acélhuzal — főként a lézersugár — vezérlésű hidraulikusan működő, megfelelő lejtésű, nagy fektetési pontosságot biztosító gépek. A 26—43 cm széles és 80—180 cm mély árokba a csőadagoló berendezés a tekercselt flexibilis perforált műanyag csövet lehelyezi, a félmerev réselt műanyag v. égetett agyagcsöveket kézi adagolással vezeti az árok fenekére. A t. talajjavító hatása gyorsan (2—4 éven belül) jelentkezik, de költséges kivitele megköveteli, hogy üzemeltetésére és fenntartására kellő gondot fordítsanak, ebben az esetben az élettartama az 50 évet is eléri v. meghaladja.