Az emlősök köztakarójának szaruanyagból álló képződménye; összessége a szőrzet. A sz. védi a testfelületet a környezeti hatásoktól, jó szigetelő réteg. Kialakulását több tényező befolyásolja: fajonként, fajtánként, egyedenként változó, az állat kora, ivara, az éghajlat, az állat tápláltsága meghatározhata a sz.-zet színét, a különböző sz.-szálak gyakorisátát, a sz.-zet tömöttségét, a szálak fényét. A sz. gyökere körül a bőr ún. sz.-tüszőt képez, ennek alsó részén van a sz.-szemölcs. Hosszúsága és vastagsága alapján többféle sz.-típus van. A fedő-sz.-öknél vékonyabbak. A hosszú-sz.-ök részben a patások (páratlanujjú patások, párosujjú patások) bizonyos testtájain találhatók, pl. a lovak sörénye, a farka, a boka-sz.-ök. Különlegesen vastag fedő-sz. a serte-sz. v. serte, az orrnyílás tájékán, a fülkagyló bejáratánál található; legfeljebb a sertésen, főleg a nyakon és ahátgerincen, ebből ecsetet, kefét készítenek. A tapintó-sz. erős, viszonylag vastag, a fedő-sz.-ök közül kiemelkedő sz., a tüszője falában idegvégződések vannak. Pilla-sz. van a szemhéjak szélén. Az sz. az egyes testtájakon különböző sz.-forgókat, sz.-tarajokat és sz.-fésüket képezhet, amiket a háziállatoknál azonosításra lehet fölhasználni. A sz.-zet váltása a vedlés; a háziállatok évenként egyszer, tavasszal vedlenek, a téli sz.-zet hosszabb és színesebb. (gyapjú, prémes állatok)