a —>belső környezet egyik leglényegesebb jellemzője a sejten kívüli folyadéktér ->pH-ja, amit különböző vegyületek (hidrogén-karbonátok, primer és szekunder foszfátok), valamint egyes szervek (pl. a tüdő) szabályoznak. A savas tartomány felé való eltolódás ellen a tüdőnek a C02 eltávolításával, a vesének az alkáliionok megőrzésével van jelentős szerepe; a lúgos irányba való eltolódás ellen a vese hidrogén-karbonátok elválasztásával védekezik.