általában az élő szervezetek és a környezetük kölcsönhatásaival, konkrétan a környezetben ható erők és a —>populációkra ható kényszerfeltételekkel és ezek törvényszerűségeivel foglalkozó tudományág. Vizsgálja, hogy az élőlényekre, ill, a biol. populációkra, valamint az ezekből álló összetett rendszerekre, pl. —>ökoszisztémákra, —>társulásokra, milyen kényszerfeltételek hatnak, és ezek milyen módon szabályozzák az élőlények különböző csoportjainak az ökoszisztémákban való működését, anyag- és energiatermelesét, térbeli eloszlásukat. A növény -ö. tárgya a növény, ill. a növényzet- vizsgálja a növényi populációknak az —>éghajlat, a —>talaj, valamint az élő környezettel (más populációk) való kapcsolatát és kölcsönhatását: a fennmaradásukat és elterjedésüket lehetővé tevő, ill. azokat korlátozó feltételeket, és ezek hatását a növények produkciójára. Az állat-ö. az állatokra ható külső környezeti tényezőket, azok hatását, ill. ezek reakcióját vizsgálja. Az összes mérhető tényezők értékükben különböző ingadozásokat mutatnak. Az ingadozás ált. két szélső érték, a minimum és a maximum között megy végbe- a két érték közötti távolságot az adott tényező variálási, ingadozási tágassagának (amplitúdónak) nevezik. Valamennyi tényező amplitúdójában van egy bizonyos szakasz, az ún. középszakasz, amelyben az állatfaj a legkedvezőbb körülmények között él, ez az optimum. Az optimumtól való eltérés a faj számára, életfeltételeire, életlehetőségeire nézve kedvezőtlen körülményeket jelent. Vannak állatfajok, amelyek a nagyobb mértékű eltéréseket is elviselik, ezek a tág tűrésűfajok: mások kötődnek egy bizonyos környezetet képviselő —>biotóphoz, ezek a szűk tűrésű fajok. A fajok életmódjának. Környezetével szembeni igényének ismerete a gyak.-ban igen fontos, mert segítséget nyújt a kártevő állatok elleni védekezésben, lehetővé teszi a megfelelő fejl. stádiumokban való beavatkozást, valamint támpontot ad az alkalmazandó óvintézkedésre.