Az amúgy se fényes helyzetű gabona ellátásunknak már csak egy aszály hiányzott, de ez a mértékű szárazság rosszabb, mint amire számítani lehetett! Európa legfontosabb élelmiszer-termelő síkságain is tizedeli a termést az aszály, és a házi kertek is veszélyben vannak!
Hihetetlen mértékű az aszály Magyarországon!
Talán nem elégszer halljuk, hogy minden évszakunk egyre szárazabb, már a télen is súlyos csapadékhiány volt Magyarországon, amihez az áprilisi aszály is megérkezett, és a júniusi és júliusi hőhullám pedig csak súlyosbította a helyzetet az egész kontinens egy részén. NASA többségében pont ilyen előrejelzést készített év elején a nyárra vonatkozóan, ami úgy tűnik beteljesedni látszik.
Eddig az elmúlt években sikerült kimaradnunk az aszályhullámokból, amik közül a 2015-ös Európa nyugati felét letarolta, de úgy tűnik, az hogy minket elkerült, csak kegyelmi időszak volt. Ha így haladunk tovább, akkor a dél-európaihoz hasonlóan Közép-Európában is tömeges földelhagyási hullámokkal számolhatunk, aminek folyamata hazánkban már meg is kezdődött.
Az elmúlt ötven évben körülbelül másfél millió hektáron szűnt meg a szántóföldi művelés, és a 2000-es évek csak még rosszabb tendenciát mutatnak, ugyanis, 2010 és 2020 között történt a szántóföldek egyik legnagyobb mértékű elhagyása, pedig ebben az évtizedben kapott a magyar mezőgazdaság soha nem látott mértékű pénzügyi támogatást az EU-tól.
Csökken a talajvíz mértéke Magyarországon
1961 és 2010 között az ország minden régiójában jelentős mértékben csökkent Magyarországon a talajvíz mélysége, amelyből már tényleg kézzel foghatóvá vált, hogy segítségre van szükség. a talajvízsüllyedés országosan átlagosan meghaladta a fél métert, ami a termesztett növények hozamaiban csökkenést okoz, és nagy mértékben hozzájárul a hazai ökoszisztémák leépüléséhez. A talajvízre épülő öntözési infrastruktúra fejlesztése tehát szinte öngyilkos vállalkozásnak tűnhet ilyen szintű gyorsasággal történő talajvízcsökkenés mellett.
Mit lehet tenni az aszály ellen?
A talajvíz csökkenése és a gabonatermelés gyorsan növekvő klímaérzékenysége már egy vészhelyzet jelentésnek is betudható a régióban gazdálkodók, de a házi kert tulajdonosok számára is, így olyan megoldásra van szükség, amely kézzel fogható a negatív folyamatok hatásainak csillapításában.
Ebben a nehéz helyzetben, ami segíthet, az a táji szintű vízvisszatartás és az öntözési infrastruktúra párhuzamos fejlesztése.
A mainál egy sokkal gazdaságosabb, ökológiai értelemben is fenntarthatóbb földhasználati rendszert kellene kialakítani. Amennyiben a gazdák elhagyják földjeiket ebben az esetben elkerülhető lehetne az elvnek az érvényesítése miszerint, ha felhagy a földhasználó a közösségi források finanszírozásával fenntartott a gabonatermelés maximalizálására törekvő tevékenységével és helyette a közösség számára elismert ökoszisztéma-szolgáltatásokat közvetít, mint például az árvízvédelem, élelmiszer-termelés, szénmegkötés vagy talajvízpótlás, részesedni jogosult a közvetített hasznokból. Ezzel a szántóföldi művelés felhagyásával kiesett hasznukat a közösségnek nyújtott hasznokból kompenzálja a közösség.
Ha figyelembe vesszük a vízvisszatartással elkerülhető aszálykárokat, valamint a megtakarítható árvíz és belvízvédelmi kiadásokat és a vizes élőhelyeken megkötött szén-dioxid rohamosan növekvő értékét, világos, hogy megtérülő beruházásról van szó!
