a szaporodási képesség hiánya, a meddő nőstény állatok képtelenek ivadékot világra hozni, a hím állatokra pedig a nemző-v. termékenyítőképesség zavara jellemző. Szűkebb értelemben a meddőségen csak a vemhesség kimaradását, a pete érésének és kiszabadulásának, a fedeztetésnek és a fogamzásnak az akadályait értik. Élettani a meddőség öregkorban, továbbá egyes állatfajokban (pl. macskában) a szoptatás alatt. A kóros meddőség lehet fertőző és nem fertőző eredetű. A nem fertőző eredetű meddőség okai lehetnek veleszületettek (pl. a nemi szervek fejlődési rendelleneségelre visszavezethetők, ilyen a rejtettheréjűség) v. szerzettek. Ez utóbbiak többnyire a szervezet és a környezet közötti egyensúly felbomlásából erednek, ami a nőstény ivari ciklusát v. a hím normális működésében is meghatározó jelentőségű idegrendszeri és hormonális működését megzavarják. Különös szerepe van ebben a mennyiségi és minőségi szempontból nem megfelelő takarmányozásnak, az elhelyezésnek és a tartásnak. A méh involúciójának zavarai (méh visszaalakulása) is gyakori okai a meddőségnek. A fertőző eredetű meddőséget mikroorganizmusok váltják ki, amelyek a nemi szervekben (különösen a méhben) kóros folyamatot okoznak. A meddőséget fenntartó elváltozások és okok kiderítése körültekintő vizsgálatot kíván és megfelelő kezeléssel az esetek jelentős részében gyógyítható.