hazánkban korábban a legkedveltebb és legelterjedtebb sertésfajta volt, amit a sumadia és a hazai parlagi sertések keresztezésével, szelektálásával hoztak létre. Négy színváltozatban fordult elő (szőke, fekete, fecskehasú, vadas). Lassú fejl.-ű, tenyésztésre 11-13 hónapos korban alkalmas, csekély szaporaságú (6 malac), kiváló zsírtermelő képességű sertés volt. A 180—200 kg-osra hizlalt állatok vágótömegének 65—70%-át a fehéráru tette ki. Húsa ízletes, tartós hentesáru (szalámi) készítésére volt alkalmas. A soványabb hús iránti fogyasztói igény, a fajta mérsékelt szaporasága, lassú fejl.-e miatt Mo.-on a tenyésztése gyak.-lag megszűnt, ma már csak egyes, rezervátumnak tekinthető, tenyészetekben található meg.