Röviden a madárbirs bemutatása

A madárbirs (Cotoneaster) a rózsafélék családjába tartozó növénynemzetség, melynek egyik legismertebb tajga a kerti madárbirs (Cotoneaster horizontalis), vagy másnéven a terülő madárbirs. A madárbirs Ázsia mérsékelt övi területein, Európában és Észak-Afrikában őshonos, de Délnyugat-Kína hegységeiben és a Himaláján a legváltozatosabb. Mára az egész világon megtalálható ez a díszes, apró levelű cserje, és a legtöbb helyen imádják!

A kerti madárbirs hetven-nyolcvan centiméter magasra nő meg, és másfél-kétméter szélességben terül el. Apró leveleivel egész évben díszít, de mégis ősszel a legcsodálatosabb. Ősszel karmazsinvörösre váltanak a levelei, ezek később lehullanak, de helyettük ott vannak szinte egész télen a szemet gyönyörködtető, szintén apró, vörös termései, amik a madarak egyik nagy kedvence. 

A madárbirs ültetése

Ültetésekor érdemes figyelembe venni méreteit, kicsit fentebb elmondtam, hogy mekkorára nő meg. A másik fontos szempont az, hogy napos helyen őszi levélszíne nagyon mutatós, viszont itt lehullanak. Félárnyékba ültetve azonban a levelek áttelelnek, de nincs szép karmazsinvörös színük, mindvégig zöldek maradnak. A madárbirs számára tökéletes hely lehet az előkert, vagy egy olyan terület, aminek a földjét el szeretnénk takarni. 

Ha megvan a megfelelő hely, akkor ássunk egy kétszer akkora gödröt a növény számára, mint amekkora konténerben volt korábban. A madárbirs nem túlzottan igényes talajt illetően, azonban az nagyon fontos, hogy a föld jó vízáteresztő képességekkel rendelkezzen. Ha napos helyre ültettük a növényt, akkor mindenképpen öntözzük folyamatosan, két-három naponta. A madárbirs ültetését elvégezhetjük az év bármely szakában, természetesen az első fagyokig.

Őszi, nem fagyon ültetés esetén érdemes száraz lombbal, vagy szalmával takarni a növények törzsét 20-30 centiméteres magasságig, ezzel meg tudjuk óvni a téli fagyoktól. Most pedig nézzük, mit kell tudnunk a madárbirs gondozásáról, a következő oldalon erről fogok beszélni! 

Forrás: Fotó: Pixabay