a csikó puha, pelyhes szőrrel jön a világra, amely mindig más színárnyalatú, sőt más színű, mint a 4-5 hónapos korban bekövetkező szőrváltás utáni szőr színe. A ló kültakarójának (szőr, bőr, pata) színét azért szükséges ismerni, mert törzskönyvi leírásához, azonosításához felhasználják és hat a szépérzékre is. Fehér színű a ló akkor, ha mind a fedőszőrök, mind a hosszú szőrök kivétel nélkül fehérek; a valódi fehér színű ló albínó (albinizmus), bőrében nincs festőanyag. Az ilyen ló fehéren születik, patája viaszsárga, szeme piros, ellenálló képessége (ellenállóság) csekély. Az ezüstfehér ló bőre és patája palaszürke, ez a megőszült szürke ló színe. Fekete színű a ló, ha mind a fedőszőrök, mind a hosszú szőrök feketék, élénkebb fényű a hollófekete, tompább a koromfekete; a nyárifekete ló a has alján, a lábak belső oldalán barna, nyáron pedig a test egyéb helyein fekete, télen a szőrök hegye az egész testen barnásvörös árnyalatú. A pej színű ló hosszú szőrei és lábvégei feketék, a fedőszőrök barna árnyalatúak; a bőr palaszürke. Változatai: világospej, aranypej, meggypej, pej (középpej), gesztenyepej, sötétpej. A vöröslábú-zöldlábú pejnek a sörénye, valamint a farka fekete, de a lábvége nem. A sárga színű lovon a hosszú és a fedőszőrök a világossárgától a sötétbarnáig váltakoznak; a bőrük palaszürke. Megkülönböztetnek: világossárga, aranysárga, sárga (középsárga), vörössárga, sötétsárga, májsárga, agyagsárga színt. A fakó színű lovak csoportjában közönséges fakónak mondják azt, amelynek háta szíjalt, hosszú szőrei, valamint lábvégei feketék, bőre palaszürke, fedőszőrei valamilyen világosabb színűek. Árnyalatai: aranyfakó, zsemlyefakó, mogyorófakó és egérfakó. A zsufafakó, gerlefakó és rozsdafakó lovak bőre palaszürke, a hosszú szőrök nem fekete színűek, lábvégük sem fekete és hátuk nem szíj alt. Az izabellafakó lovak bőrében és szarujában nincs festőanyag. A fekete, a pej és a sárga lovak testén (a fej és a lábvégek kivételével) a színes fedőszőrök között több-kevesebb fehér szőr lehet. A színes és a fehér szőrök aránya szerint tűzött, deres v. vércse lehet a ló; tűzött, ha a színes fedőszőrök között kevés fehér szőr látható; deres, ha a fehér szőr már jóval több, de a színes még uralkodik; vércse, ha a törzsön 50%-nál több a fehér szőr; tarka, ha nagy fehér foltok színesekkel váltakoznak. Szürke színt ölt az öregedő ló. A színes foltok szerint sárga-, pej-, feketetarka ló ismert. A párductarkák testén alma nagyságúak a színes foltok. Az agártarkán a színes foltok szélén egy-két ujjnyi szürkés keret van. A habostarka lovon a tarkázottság határa és a szín élénksége elmosódott.