1. (anat.) A hasüregben a gyomor nagy görbületén, a bal bordaív síkjában helyeződő barnásvörös, tömör szerv. A gyomorhoz, lóban a rekeszhez és a bal veséhez is, szalagok rögzítik. Savóshártya veszi körül, a savóshártya alatti kötőszövetei tok sövényeket, ún. lépgerendákat bocsát a lép állományába, amelyek elágazódva rekeszeket, lépkamrácskákat képeznek, a bennük levő retikulumsejtek alkotják a lép vázát. A lép funkciója sokrétű: vért raktároz; vérképző szerv; az öreg vörösvérsejteket egyes sejtjei kiszűrik, bekebelezik, a bennük levő hemoglobint lebontva annak vastartalmát elraktározzák. Állatfajonként különböző lép típusok vannak: tároló lépe van lónak, a sertésnek, a szm.-nak; védő lép van a házinyúlban, az emberben. 2. (méh.) A méhlakás berendezése léckeretbe foglalt lépekből áll; a lépet a közös viaszlap mindkét oldalán hézagmentesen egymáshoz simuló, szabályos, hatszögletű sejtek alkotják. A sejtek nem azonos nagyságúak, legkisebbek a munkássejtek, a herék számára épülők jóval nagyobbak. A méhcsalád zömmel munkáslépekkel rendezi be lakását, herelépet sokkal kevesebbet épít. A méhek nagyobb, gyűszűhöz hasonlítható sejteket is építenek, ezek nyílásukkal lefelé helyezkednek el a lépeken; ezekben fejlődnek az anyák (anyabölcső). A lép a méhcsalád életében fontos szerepet tölt be: sejtjeiben fejlődnek a méhek (bölcső) és azokban raktározza a méhcsalád tartalék élelmét (raktár).