Új termelési és élelmiszer minősítést kellene bevezetni itthon, egyrészt a gazdálkodók, másrészt a fogyasztók érdekeit szem előtt tartva. Egy ilyen rendszert megkövetel maga az unió is. Nem mindegy, hogy a bion kívül, milyen egy élelmiszer-alapanyag minősége, beltartalma. (Tegyük hozzá, a bio minősítésű anyagok beltartalmáról sincs semmi tájékoztatás, annál több a hiedelem és a hit.)

Mindezeket megelőzheti, s egyben a helyi termelésű élelmiszereket, mezőgazdasági alapanyagokat előtérbe helyezheti a térségi, de az országos kereskedelemben egy új minőségtanúsítási rendszer.
Ennek alapjait dr. Márai Géza, a Szent István Egyetem címzetes egyetemi docense és Csibor Géza, a Veritas Egyesület Békés elnöke állította össze. A nevezett és levédett TájGazda rendszer egyszerre jelentheti majd egy gazdálkodási rendszer termelés-technológiai feltételrendszerét, illetve egy tanúsító védjegyet is.
A nevezett szakemberek az életből indultak ki: ma igazából csak a biotermékeknek van átfogó minősítési rendszere és országos szinten elfogadott védjegye, az össze többi agrár- és élelmiszeripari termék előállítási körülményeire és beltartalmára vonatkozóan nincs országos rendszer. (Ne tévesszük össze ezt azzal a tucatnyi védjeggyel, amelyek ma már forgalomban vannak - például a Kiváló Magyar Élelmiszer, a Magyar Termék, falusi-, tanyasi termékek stb. -, de általában csak a végtermék minőségét jelzik, s nem utalnak a környezeti körülményekre, a termelés módjára, az élelmiszer-biztonsági garanciákra.) Így azok az agrártermékek, amelyek nem bio minősítésűek, nem különböztethetők meg például a hazai és külföldi tömegtermékektől.
A TájGazda rendszer jellemzője, hogy az egyes magyar térségekre előírásokat fogalmaz meg, rendszerszerű és tanúsított termék-előállítási módokat, szabályokat, alkalmazható agrártechnológiát ír elő, s minderről tanúsítványt, az ezt bizonyító, a kereskedelemben előnyöket jelenthető védjegy-használati jogot biztosít. Ráadásul a szabályok kidolgozását nem Brüsszelben, hanem az adott térséget jól ismerő agrárszakemberek végeznék, vagyis az egyes tájegység jellegzetességeit figyelembe vevő szabályok léphetnének életbe.
A TájGazda rendszer lényege, hogy nem a bio, vagy organikus termesztési mód szigorú szabályait alkalmazná, hanem ehhez képest könnyített gazdálkodási körülményeket tenne lehetővé. Ugyanakkor figyelembe venné a fenntarthatóság feltételeit, a jövedelmezőséget biztosító mennyiségű, magas minőségű élelmiszer és rostanyag termelését tenné lehetővé. A természeti környezet kímélése mellett a fogyasztók számára is előnyt kínálna a TájGazda rendszer: helyben előállított, magas beltartalmú, biztonságos élelmiszer kerülhet egyrészt a boltokba, másrészt a közétkeztetésbe, ahol a menzák és nagykonyhák egyre inkább igénylik a tanúsított élelmiszer-alapanyagokat melyet a védjegy alapján könnyen felismerhetnek. (Utóbbi azért is fontos, mert ma nagyon magas az ipari körülmények között előállított sokszor élettanilag silány tápanyagtartalmú és bizonytalan eredetű import élelmiszerek aránya a boltjainkban, igaz olcsóak, de egészségünket akár károsítható termékek is lehetnek ezek.)
A szakemberek szerint az egészséges, beltartalmát illetően gazdag élelmiszerek alapja a mezőgazdaság, vagyis a gazdálkodó. Ha számára megfelelően használható, forintban is kifejezhető előnyöket és minél nagyobb támogatási lehetőséget jelentő gazdálkodási rendszert építünk ki, akkor biztosíthatjuk a következő generációk számára a fenntartható gazdálkodás alapjait, az egészségi színvonal emelkedésével pedig társadalmi szinten spórolhatunk is az egészségügyi kiadásokon. Nem utolsó sorban az EU kötelező módon elő is írja 2014-2020 között egy ilyen, vagy hasonló rendszer kiépítését, ami nem keverendő össze a Jó Mezőgazdasági Gyakorlat előírásaival, amely ugyan évek óta segíti a természet és környezet védelmét, de nem rendszerszerű, a gazdálkodónak és a társadalomnak a fentiekhez hasonló előnyöket nem biztosít.
Szabad Föld

Forrás: EU-Info