a pecsenyecsirke-előállítás döntően nagyüzemi méretekben mélyalmos istállótípusokban folyik. A ketreces nevelésnek számos előnye van a mélyalmos rendszerrel szemben: többszintes ketrecrendszerek építésekor jelentősen növelhető az épületenként elhelyezhető pecsenyecsirkék száma; nincs szükség almozásra; kokcidiózis nem fordul elő, így a takarmányokba kokcidiosztatikumok adagolása nem szükséges; a trágya az istállóból azonnal eltávolítható, így jobb mikroklíma alakítható ki; az istálló fűtésére kevesebb energia szükséges; kedvezőbb a broilerek takarmányértékesítése; könnyebb az állomány ellenőrzése, gondozása; a rakodás a hizlalás végén elvileg könnyebben gépesíthető; rövidíthető a rotációk (állományváltás) közötti takarítási idő, növelhető az évente beállítható rotációk száma; az előzőekből következően javul a munka termelékenysége. Ezzel szemben a ketreces berendezések drágák és amortizációs költségeik is nagyok. A ketrecben nevelt broilerek igényei ált. azonosak a mélyalmos tartásban hizlalt állományokéval (pl. istálló-hőmérséklet, páratartalom, megvilágítás, frisslevegő-igény). A ketreces pecsenyecsirke-nevelés kétségtelen hátránya a kisebb gyarapodás, a lábtorzulás, valamint fokozódhat a stresszhatás.