a legrégebben használt növényvédő szerek; alkalmazásukat megkönnyítette, hogy a természetben a kén elemi formában fordul elő. A kéntartalmú gombaölő szerek csoportjába az elemi ként és a poliszulfidokat tartalmazó szereket sorolják. Elsősorban a lisztharmat és a levéllikasztó gombák ellen hatásosak, de gyérítik a takácsatkákat is. A felületen kén-dioxiddá oxidálódnak v. gőz alakban a gombák konídiurnáiba (konídiumos gombák), ill. spóráiba jutva redukálódnak. Első lépésben a poliszulfidok is elemi kénné alakulnak. Napfény v. magas hőmérséklet hatására a növényeket perzselhetik; különösen a csonthéjas gyümölcsfák érzékenyek a kénre. Az elemi ként tartalmazó szerek méregjelzés nélküli készítmények, méhekre és halakra veszélyesek, de tűz- és robbanásveszélyesek. Az egyre kevésbé használt porozószerből 7-10 kg/ha adagolása szükséges. A por alakú permetezőszerekből széles skála áll rendelkezésre. Ált. 80% hatóanyagot tartalmaznak. Kijuttatásukhoz 800—1000 l/ha víz szükséges. Szőlőben virágzás előtt 0,5-0,7%-os, virágzás után 0,2-0,4%-os töménységben; gyümölcsösben virágzás előtt 0,6-0,8%-os, virágzás után 0,3-0,5%-os koncentrációban adagolható. Felhasználható még őszi és tavaszi kalászosokban, komlóban és tölgyerdőkben is. Nedvesítőszer hozzáadásával a hatás javul. Újabban forgalomban vannak kéntartalmú vizes szuszpenziók. Ezek repülőgéppel könnyen kijuttathatok, nem tűzveszélyesek. A poliszulfid-tartalmú mészkénlét házilag állítják elő. 1,1 tömegnyi égetett mészhez 10 tömegnyi vizet adagolnak, és főzés közben 2 tömegnyi finomra őrölt, ún. Floristella kénport adagolnak hozzá. A piros színű folyadékból a permetlé sűrűségét Baumé-fokokban (B°) állítják be. Gyümölcsösben rügyfakadás előtt 5-6 B°-os permetlé használható. A bárium-poliszulfid hatóanyagú készítmények szükségtelenné teszik a mészkénlé főzését. Rügyfakadás előtt 5%-os, utána 1%-os oldatuk használható. Méreg jelzésű szerek, ménekre és halakra veszélyesek.