növények erőteljes növekedést folytató fiatalkori állapota; virágzásra még nem képesek ebben az életszakaszukban. Számos alaki és élettani jellemzője van. Az alaki sajátosságok főként a szár és a levél morfológiájában nyilvánulnak meg, pl. fiatal gyümölcsfákra jellemző a kis ágszög: a megnyúlt ágak felfelé törekedve nőnek; a fenyők csíranövényein a tűlevelek rövidek és csigavonalban helyezkednek el, az érett hajtásokon megnyúltak és csomókban állnak. Az élettani megnyilvánulások között szembetűnő a szár gyors gyökérképzése, a levelek nagymértékű árnyéktűrése, valamint az őszi lomblevélhullással szembeni ellenállósága. A juvenilitás befolyásolható; pl. az ágak metszésével v. érett rügyek fiatal részekre való oltásával a juvenilitás növelhető.