a juhok bundájának lenyírása; hazánkban ált. évente egyszer, tavasszal (április—júniusban) végzik. A szopós bárányokat nem szokás nyírni, a választott bárányokat viszont helyes, ha június végéig megnyírják. A juhnyírást célszerű meleg időben, világos, száraz, jól szellőztethető, tiszta helyiségben végezni. A nyírás előtt a száraz bundájú juhokról először levagdossák a lecsüngő koloncokat, eltávolítják a tisztátalanságokat (takarmányt, szalmát), és csak ezt követően, kor és ivar szerint csoportosítva nyírják őket. A nyírás történhet kézzel v. géppel, amit többnyire a hasi oldalon, ill. a végtagokon a lábtőtől és a csánktól kezdenek és a gerinc felé haladnak. Utoljára a fejen, a farkon és a lábakon maradt gyapjút nyírják. Néhol a nyírok a földre ültetik a juhokat, máshol alacsony (40-60 cm magas és 120 cm széles) nyíróasztalta v. nyírópadra fektetik az összekötött lábú állatot. A jó nyírás után a gyapjú visszamaradó tarlója alacsony és egyenletes, a gyapjú nem szecskázott, a bunda tiszta, szennyeződéstől és kuszálódástól mentes, összefüggő marad. Újabban a juhnyírást vegyszerekkel helyettesítik, ezek hatására a szőrszálak könnyen elválnak a tüszőtől.