alomanyaggal kevert szilárd és híg ürülék (szerves trágyák). Az állatfajnak és az állattartási rendszernek megfelelően különbözőképpen kezelhető. Legcélszerűbb a friss istállótrágyát naponta kivinni és az istálló mellett kazalban érlelni úgy, hogy mindvégig nyirkos és tömött állapotban maradjon, így a baktériumok tevékenysége nyomán többé-kevésbé sötét színű, egynemű anyaggá érik, amelyben az alomrészek elfoszlanak. Az ilyen érett istállótrágyát v. rögtön kihordják, nyomban szétterítik és alászántják, v. téglatest alakú, letakart szarvasban tárolják a trágyázandó tábla szélén. (Ha az istállótrágyát túlérlelik, kenőcsössé, nehezen kezelhetővé válik.) A trágyázás legkedvezőbb időpontja a nyárutó, az ilyenkor középmélyen aláforgatott istállótrágya - a talajtól függően - elenyészik és táplálékkal szolgál az istállótrágya-igényes növényeknek (kukorica, répa stb.). A közelmúltban sokan alábecsülték az istállótrágyázás jelentőségét. Újabban ismét előtérbe került, elsősorban humuszgyarapító és szerkezetjavító, valamint az etilénképződést elősegítő hatása miatt. A 20-25 t/ha istállótrágya szántóföldi körülmények között 4-5 évre kiterjedő hatású. Az istállótrágya a fő makroelemeken (átlag 0,5% N, 0,3% P2Os és 0,6% K20) kívül a legtöbb egyéb tápelemet is tartalmazza, ezért ún. teljes trágya. Sok tapasztalat szól amellett, hogy az istállótrágyával párhuzamosan a tervezett termésnek megfelelően adagolt műtrágya is jobban érvényesül. Az egy istállózott állattól évente várható istállótrágya mennyisége, almos tartási rendszerben, átlagosan, állatcsoportonként a következő: bika, tehén, előhasi üsző 111, sőre 14-15 t, borjú 2 t, legelő szm. 4—8 t, üsző v. tinó 5—61, hízósertés 1,51, kan v. előhasi koca 1,21, süldő 0,81, juh 0,5-0,71, ló 5-71,1000 tyúk 5-71, 1000 lúd 11-12 t, 1000 kacsa 8-9 t, 1000 pulyka 11-121.