elsősorban a baromfi- és a sertéstartásban terjedt el. Jellemzője az egész éven át folyamatos, programozott, tömeges termelés és árukibocsátás. Ehhez az állatokat nagymértékben függetleníteni kellett a külvilági hatásoktól. A mesterséges környezet kialakítása költséges műszaki megoldásokat tesz szükségessé, míg a termelés hatékonysága az iparszerű állattartást tűrő fajták, hibridek kialakítását feltételezi. A szarvasmarhatartásban az iparszerűségen inkább a termelési folyamatok nagymértékű gépesítettségét értik. Az iparszerű állattartás értékét újabban vitatják. (iparszerűsertéstartás, iparszerű szarvasmarhatartás)