mikrobiológiai értelemben a szervezet védetté válása v. fokozott ellenálló képessége (természetes ellenálló képesség) valamely kórokozóval v. annak toxikus anyagaival szemben. Abból származik, hogy a szervezet vérsavójában az illető kórokozóval szemben ható ellenanyagok vannak (humorális immunitás) v. pedig az illető kórokozó leküzdésére bizonyos sejtek (immunociták) mozgósítódnak a szervezetben (sejtes v. celluláris immunitás). Az immunitás kialakulhat akkor, ha a szervezet véletlenszerűen találkozik a kórokozóval (természetes aktív immunitás), máskor az immunitás elérésére (immunizálás) mesterségesen jutt be a kórokozót v. annak termékeit a szervezetbe (mest. aktív immunitás). Az aktív immunitás kialakulása (ellenanyagok képzése, immunociták mozgósítása) a kórokozó, ill. az anti-gén hatására a szervezetben létrejött reakciónak (immunválasznak), közelebbről a mononukleáris fagocitarendszer és a nyirokszervek (limfoid rendszer) bonyolult összműködésének eredménye. Immunitás úgy is elérhető, ha a szervezetbe már kész ellenanyagot visznek be (passzív immunitás). Ez utóbbi természetes úton is létrejön, ha az újszülött az anya föcstejével, immunitás a madarak a tojásszik útján ellenanyagokhoz jutnak (anyai eredetű v. maternális, v. kolosztrális immunitás, ill. szik-immunitás).