az —>idegszövet egyik, osztódásra nem képes sejtje; sejttestből és nyúlványokból áll. A sejttest plazmájában levő szemcsék, a Nissl-rögök tk. endoplazmatikus hálózatok (—>sejtalkotók), amelyekben az I. —>fehérjeszintézise megy végbe. Nyúlványai kétfélék: 1. axon (neurit. tengelyfonál): alt. hosszú, a sejttestből ún. eredési káppal lép ki és végfácskákban végződik; 2. dendrit: többszörösen elágazó citoplazmanyúlvány. A nyúlványok alapján az i. lehet: egynyúlványú (unipoláris), csak egy axon lép ki a sejttestből, ez az ingerületet a sejttest felől továbbítja; kétnyúlványú (bipoláris), mindkét nyúlvány axon, az egyik a sejttesthez, a másik a sejttestből vezeti az ingerületet; soknyúlványú (multipoláris), elágazó dendritekkel és egy axonnal, a dendritek a sejttesthez, az axon a sejttesttől vezetik az ingerületet. Az i.-ek axonját különböző hüvelyek veszik körül, idegrostot képeznek, az idegrostok kötegei képezik a központi —>idegrendszerben az idegpályákat, a környéki idegrendszerben az idegeket. Az ingerület vezetésének sebessége az idegrost vastagságától függ, a legvastagabb velőshüvelyű rostok 120 m/s sebességgel vezetik az ingerületet. A központi idegrendszerben levő azonos funkciójú i-csoportok idegmagvakat, a környéki idegrendszer azonos miűködésű sejtcsoportjai idegdúcokat (ganglionokat) képeznek.