azoknak az életfolyamatoknak az összessége, amelyek az állandó testhőmérsékletű állatok belső szerveinek, ill. a keringő vérnek a hőmérsékletét (magtemperatúráját) a változó környezeti hőmérséklet ellenére állandósítja. A hőszabályozás a hőtermelésen és a hőleadáson keresztül valósul meg; a hőtermelés az anyagcsere-folyamatok lebontó tevékenységének az eredménye, különösen jelentős ebben a folyamatban a vázizomzat hőtermelése, valamint az oxidációs energia növelésével a pajzsmirigy hormonja, a tiroxin is befolyásolja a hőtermelést. A hőleadás fizikai folyamatok útján valósul meg; legtöbb hőt, az egész hőleadásnak kb. 2/3-át sugárzással adja le a szervezet, infravörös sugarak kibocsátása mellett; ennek mértéke arányos a testfelülettel. A hővezetéssel leadott hő viszonylag kevés, ez a hő a környezetbe jut, amellyel az élőlények - különösen zárt térben (pl. istállóban) - a környezetüket fölmelegítik. Jelentős mennyiségű hőt adnak le az élőlények párologtatással (transzspiráció), ebben fontos szerepe van a köztakarónak, a verejtékmirigyeknek (mirigyek), a légzőszerveknek. A hőszabályozásban igen fontos szerepe van a hipotalamúsznak (agyvelő); ez a szimpatikus hatású (szimpatikus idegrendszer) magcsoportból (idegsejt) álló fűtőközpont a szervezet hőtermelő folyamatait, a paraszimpatikus hatású (paraszimpatikus idegrendszer) magcsoportból álló hűtőközpont pedig a hőleadási folyamatokat fokozza. (semleges hőmérsékleti zóna)