a belső környezet állandóságának fenntartása, szabályozott stabilitása. Lehetővé teszi a sejtek egyenletes működését az állandóan változó környezeti tényezők ellenére is. Leglényegesebb jellemzője a testfolyadékok térfogatának, ionösszetételének, hőmérsékletének, kémhatásának, ozmotikus nyomásának dinamikus állandósága; a testhőmérséklet; az aminosav-, a glükóz-, az oxigén-, a szén-dioxid-, valamint a szabadzsírsav-tartalom. A testfolyadékok térfogata, ozmotikus nyomása, ionösszetétele, kémhatása, hőmérséklete csak igen kis határok között változhat anélkül, hogy a szervezet károsodást szenvedne. Minél fejlettebb az állat, annál szűkebb határok között változhat belső környezete. A homeosztázis fenntartásában jelentős a kiválasztó-szervek működése, mert ezek befolyásolják a testfolyadékok mennyiségét, ozmotikus nyomását, kémhatását és ionösszetételét; valamint fontos az idegi és a hormonális szabályozás is.