olyan pénzügyi szolgáltatás, amelyet a hitelező (kölcsönkibocsátó) megfelelő garancia (fedezet) esetén használati díjért (kamat) a hitelt igénylőnek (adós) közösen megállapodott feltételek mellett rendelkezésre bocsát. A hitel lehet fejlesztési, termelési, forgalmazási v. egyéb célú, megjelenhet pénz v. áru formájában. A hitelnyújtás célja szerint lehet vállalatok részére fejlesztési v. forgóeszköz-ellátási hitel, a lakosság részére áruvásárlási, lakásépítési v. korszerűsítési, v. egyéb hitel Az időtartam szerint megkülönböztethető hosszú, közép- és rövid lejáratú hitel Szocialista viszonyok között a bankok szerepe a hitelnyújtás következtében befolyásoló, szabályozó jellegű. A népgazd. terv megvalósítását segítő hitelgazdálkodás azokat a célkitűzéseket támogatja elsősorban, amelyek társadalmi érdekeket szolgálnak. Az időszerű hitelezési feltételeket a hitelpolitikai irányelvek tartalmazzák. A mg. vállalatok az előrelátható hiteligényeiket a pénzforgalmi tervükben mutatják ki. A bevételek és a kiadások egyenlege miatt - a mezőgazdasági termelés viszonylag hosszú periódusai és idényszerűsége következtében, továbbá a fejlesztések és a készletek finanszírozása céljából - a gazdaságok hitelfelvételekre kényszerülnek. A hitelek igénybevétele a vállalatok részéről kellő gazdálkodási megfontolást tesz szükségessé, mert a kamatok költségnövelése, a beruházási hitel megtérülése, és általában az eladósodás veszélye stb. korlátokat szab a hitelfelvételeknek. A hitelező bank részéről pedig jogos kötelezettség a vállalatok hitelfedezettségének, a hitel célszerű felhasználásának, a vállalat gazdasági egyensúlyának és stabilitásának vizsgálata. A hitelképességet a bank alapvetően a rendszeres termékértékesítésből, a fizetési kötelezettségek pontos teljesítéséből és a jövedelmező gazdálkodásból állapítja meg, ill. mérlegeli.