a talajoknak az a tulajdonsága, hogy száraz állapotukban a levegőből is képesek nedvességet megkötni. A felvett víz mennyisége a levegő páratartalmán kívül a talaj tulajdonságaitól, elsősorban szemcseösszetételétől függ. A higroszkóposság mértékéből tehát következtethetünk a talaj fizikai féleségére (talajnem). Mérésekor a légszáraz talajt meghatározott páratartalmú térbe helyezik és néhány nap múlva mérik le nedvességtartalmát. Kétféle módszer terjedt el. A Mitscherlich-féle higroszkóposságot (Hy) 10%-os kénsav felett, a Sík-féle higroszkóposságot (hy) kristályos kalciumklorid felett mérik. A két érték átszámítására a Klimes-Szmik összefüggést használják. Eszerint: Hy=2,l hy±0,3. A fizikai talajféleségre a következő határértékek alapján következtetnek: homoktalajra hy 0,5-1,0, homokos vályogra 1,0-2,0, vályogra 2,0-3,5, agyagos vályogra 3,5—5,0, agyagra 5,0-6,5, nehéz agyagra 6,5-8,0 értékek a jellemzők.