a talaj különböző (adszorpciós és kapilláris) erőkkel köti meg a vizet; minél kisebb a nedvességtartalom, annál erősebb a megkötés. A talaj nedvességtartalma jól jellemezhető azzal a szívóhatással, amely egyensúlyt tart a vizet lekötő erővel. Mértékét bárban, Pa-ban v. a szívóhatással egyensúlyt tartó vízoszlop-cm (kapilláris potenciál) negatív logaritmusában, azaz pF-értékben fejezik ki. A teljesen száraz talaj pF-értéke 7, a hy-nal jellemezhetők 6,2 pF, a Hy-nal (—>higroszkóposság) jellemezhetőé 4,7 pF. A hervadáspont nedvességtartalmának 4-4,4, a minimális vízkapacitásnak 2,4, a szántóföldi vízkapacitásnak 2,3 és a kapilláris vízkapacitásnak 1,8 pF felel meg. A kötöttség növekedésével nő az a vízmennyiség, amelyet a talaj azonos erővel tart vissza. Ezért agyagos talajon nagyobb százalékos talajnedvesség mellett állnak elő a hidrológiai állandók szívóerőhatárai, mint homokos talajon.