1. (növénytermesztés) A kedvezőtlen tápanyagellátottságot a növények megjelenése valamilyen formában tükrözi. Nitrogénhiánykor a növény idősebb levelei először sárgulnak (klorózis), mert kevés bennük a klorofill, a xantofill és a karotin (karotinoidok) színe válik jellemzővé, majd elpusztulnak és le is hullanak. Foszforhiány miatt a növények kicsik, de élénk sötétzöld színűek, néha az antociántól pirosas színeződésűek. Merev tartásúak lesznek, majd sárgulni kezdenek; végül a levelek barnásfekete árnyalattal elszáradnak és lehullanak. A virágzás és a termésérés csökken. A káliumhiány tünetei: apró, elhalt (nekrotikus) foltok a leveleken, és zömök, rövid ízközök. A kalciumhiányra ált. a növények barnulásos betegségei utalnak. A magnézium hiányakor szintén klorotikus foltok láthatók, mint a nitrogénhiány esetén. A vashiányos növény zsenge levelei citromsárgák. A rézhiány a gabonafélék fehérfoltosságában jelentkezik. Borhiány okozza a répa szív- és szárazrothadását. A mangánhiány a zabot aszályfoltossá teszi. Egyes nyomelemek megcsappanása szintén előidézhet hiánybetegségeket. A védekezés az arányos tápanyagpótlás, különös tekintettel a valamennyi tápelemet tartalmazó szerves trágyákra. A hiánybetegségek elsősorban az egyoldalú műtrágyázás nyomán, mindenekelőtt a monokultúrákban lépnek fel. 2. (állattenyésztés) A nem teljes éhezéskor lép fel, ha az állat a takarmánnyal bizonyos anyagokból (ásványi anyag, vitamin, fehérje, zsír, szénhidrát stb.) nem kap megfelelő ellátást és ebből következően megbetegszik.