az az emberi tevékenység, amelynek következtében a vadállatból háziállat válik. A háziasítás időszakáról, helyéről, módjáról kultúrtörténeti tények (különböző helyen végzett ásatások, mondák) nyújtanak felvilágosítást. Az ismert adatok arra utalnak, hogy a háziasítás az un. régi kőkorszakban kezdődött, és több kultúrcentrumban (Kis-Ázsiában, Mezopotámiában, Kaukázusban, Svájcban, Szibériában), de más állatfajokkal és különböző időben folyt. A háziasítás folyamán az ember beavatkozása következményeként kétirányú változás ment végbe az állatokon: megváltozott az alkatut és a termelőképességük. A h. hatásaként fellépő lényeges változások a testtömegben, a testarányokban, a fajtabélyegekben, az ösztönökben, az igényességben, az ivari életben, az ellenálló képességben nyilvánulnak meg. A változások mértéke az ember célkitűzéseitől, a háziasított állat változásától, valamint a megváltozott életkörülményektől függ. Az első háziasítás valószínűleg az őskőkorban (paleolit) a kutyával történt. A legtöbb gazdasági állat (szm., sertés, juh) az újkőkorban (neolit) háziasuk.