az ún. ideális v. zárt populációkra vonatkozó törvényszerűség, amely kimondja, hogy az ilyen populációkban az allélek relatív gyakorisága nemzedékről nemzedékre nem változik. A Hardy-Weinberg-szabály gyak. alkalmazása igen széles körű; a fenotípusok megoszlásának ismeretében bármely természetes populációban meghatározható az allélek gyakorisága, valamint a genotípusmegoszlás is. A Hardy-Weinberg-szabályt kifejező egyenlet: p2+2pq+q2=l; ahol p=A-alléllel, g=a-alléllel, ebből levezetve: ap2=a homozigóta domináns egyedek, a 2pq=a heterozigóta egyedek, a q2=a homozigóta recesszív egyedek arányával.