olyan állati szőrzet, szőrköntös, amely a bőrről leválasztva összefüggő marad. Szálképletei finomságuk, erősségük, simulékonyságuk, rugalmasságuk, zsugorodóképességük révén fonal- v. nemezkészítésére alkalmasak. A gyapjúszálak anyaga a fehérjékhez tartozó keratin, amely lúgos oldatokban károsodik. A szálak keresztmetszetén jól elkülöníthető három réteg: 1. a felhám: elszarusodott sejtek alkotják, a sejtek tetőcserép módjára védik a belső állományt. 2. Kéregállomány: a szálak fő építőanyaga, a felhámréteggel és egymással kü¬lönleges sejtközötti anyag ragasztja össze. A gyapjúszál fiz. tulajdonságait döntően meghatározza; festékanyag is lehet benne. 3. Velőállomány: sejtjei lazán illeszkednek egymáshoz, közöttük légüregek is vannak, festéket is tartalmazhat. Hőszigetelés szempontjából előnyös a vastagsága, de a fiz. tulajdonságokat rontja. A gyapjúszálak lehetnek: 1. pehelyszálak: évente 3—15 cm hosszúságúra nőnek, átmérőjük 9—50 um; ált. velőállomány nélküliek, hullámos lefutásúak. 2. Felszőrök: évente 15 — 30 cm-t is nőnek, többnyire van velőállományuk, felhámjuk sima, egybefolyó, ebből adódóan élénk fényűek. Átmérőjük 40—250 |im. 3. Átmeneti szálak: a fedő- és a pehelyszálak között átmenetet képeznek, velőállományuk vékony, szaggatott. 4. Hamis gyapjúszálak: ált. a fejen, lábon, ritkábban más testtájon tűnnek föl, főként ollóvágás v. kutyaharapás utáni hegszövetből, ezért ebszőmek v. kecskeszőrnek nevezik. Különböző hosszúságúak, egyenes lefutásúak, zsírszegények, durvák, üvegfényűek és merevek. Velőállományuk van. A bunda textilip. értékét rontják, mert az ilyen gyapjú nehezen fonható, nemezesíthető és festhető.