a központi idegrendszer legősibb része, működése elválaszthatatlan az agyvelő működésétől. A csigolyaívek alkotta gerinccsatornában helyezkedik el, az agyvelőhöz hasonlóan három burok veszi körül, központi csatornájában folyadék van (agy-gerincvelői folyadék). A nyúltvelőn keresztül kapcsolódik az agyvelőhöz, hátrafelé az ágyéki résznél elvékonyodva fonálszerű maradványban végződik. A négylábú gerincesekben az elülső, ill. a hátulsó végtagokhoz futó idegek kilépése helyén megvastagodás található, a nyaki és az ágyéki duzzanat. A gerincvelő szelvényezett felépítésű, nyaki, háti, ágyéki és keresztszelvényekből áll. Központi csatornája körül H alakú, nagyobbrészt idegsejtekből álló szürkeállomány, körülötte idegpályákból álló fehérállomány helyezkedik el. A szürkeállomány hátulsó szarvában és központi részén a különböző idegpályákat képező idegsejtek közötti kapcsolatot létrehozó, ún. asszociációs sejtek, a mellső szarvában mozgatósejtek vannak, amelyek a vázizmok mozgatását szabályozzák. A vázizomreflexek a testhelyzet megtartásának és a védekezésnek eszközei. Az oldalsó szarvában levő központi vegetatív sejtek axonjai a környéki idegrendszerben levő vegetatív dúcokban átkapcsolódnak a mozgatósejthez, ezek a belső szervek izomzatát, valamint mirigyeinek működését szabályozzák. A fehérállomány egy részét képező felszálló pályák a környéki idegrendszer ingerületeit továbbítják az agyvelőhöz; a leszálló pályák az agyi ingereket juttatják el a különböző szervekhez. A gerincvelőből két gyökérrel lépnek ki a gerincvelőidegek, hátulsó érző- és elülső mozgatógyökérrel. A gerincvelőben érzősejtek nincsenek, az érzőidegek sejttestjei a csigolyaközötti dúcokban vannak.