új kombinációjú öröklési anyag létrehozása oly módon, hogy vektorral DNS-szakaszt (dezoxiribonukleinsav) gazdasejtbe juttatnak, ahol az a gazdasejt DNS-éhez kapcsolódva többszöröződésre képes. A génsebészet lehetőségét a DNS-t hasító restrikciós endonukleázok és a DNS-szakaszokat összekapcsoló ligázok felfedezése tette lehetővé. A lépések a következők: 1. A DNS elkülönítése (mivel az eukarióták DNS-e —>intronokat tartalmaz, ez esetben a DNS-t reverz transzkriptázzal állítják elő [cDNS]). 2. A vektor megválasztása. 3. A DNS és a vektor azonos specifikus endonukleázzal való kezelése, hogy a lehasított szakaszok komplementerek, és így összekapcsolhatók legyenek (az enzimet aszerint választják meg, hogy milyen DNS-szakaszt akarnak nyerni). 4. Ligázzal való kezelés a rekombináns DNS létrehozására. 5. A markergénnel felismert, rekombináns DNS-molekulát tartalmazó, vektor gazdasejtbe való juttatása. Attól függően, hogy milyen genetikai információt milyen sejtbe kívánnak bejuttatni, a módszerek igen sokfélék. Mivel a magasabb rendű növények minden sejtjéből elméletileg teljes növény nevelhető fel, a növényeknél a génsebészeti beavatkozásra bármely sejt alkalmas. Állatok esetében a génsebészet tárgya a zigóta. Állatokban a génsebészetet az embrióátültetés technikájának kidolgozása tette lehetővé. A fél-, egynapos zigóta pronukleuszába (elősejtmagjába) a —>géneket vektorral, kém. anyagokkal, v. mechanikusan, mikrotechnikai módszerrel juttatják be. A génsebészet az alapja a biotechnológiának.