elsősorban olyan állatokban (pl. ló) fordulnak elő, amelyeknek —>fogai állandóan kopnak és egy ideig növekednek, majd a fogmederből fokozatosan kitolódnak. A fogkopási rendellenességek származhatnak a fogkopás elmaradásából, a helytelen rágásmódból, a fogak mérsékelt szilárdságából, rossz szokásból és a fog fejl. hibájából. A fogtúlnövés a fogkopás elmaradásának következménye (pl. az ellenoldali fog hiánya esetén). Fűrészes fogkopás: a zápfogak (őrlőfogak) rágólapján fűrészhez hasonló fogazottság alakul ki, ha az állkapocs őrlőmozgása alatt az oldalirányú mozgás erőteljesebb. Ha az oldakitérés gyengébb, éles (csücskös) fogkopás jön létre, az állkapcsi őrlőfogak nyelvi élén és az állcsonti őrlőfogak pofái élén túlnövés képződik. Ennek súlyosabb alakja az ollós fogkopás, amely többnyire egy oldalon mutatkozik, a felső és az alsó őrlőfogak úgy találkoznak egymással, mint az olló szárai. Ha egyes őrlőfogak kevésbé szilárdak, a fogak egyenetlenül kopnak, és a felső és az alsó zápfogak találkozása oldalról nézve hullámos v. lépcsős vonalat ad (hullámos és lépcsős fogkopás). A metszőfogak ajki élének v. egész felületének erős kopása lóban rossz szokásból (pl. fogcsiszolásból v. karórágásból [—f rossz szokások]) ered. Lóban a zápfogak zománcbetüremkedésének hiányos kifejl.-e esetén a fog gyorsan kopik és a rágólapon sima, tányérszerű mélyedés jön létre (sima fogazat). Időskorban ez megszokott jelenség.