ált. már a megszületés (kikelés) előtt jön létre; a rendellenesség szorítkozhat egyes szövetekre, máskor egész szervekre, szervcsoportokra v. a test nagyobb területeire is kiterjed, és torz alakok (torzok) jönnek létre. A szervek fejlődési rendellenességei megnyilvánulhatnak a fejl. hiányosságában, a túlzott mértékű (esetleg többszörös) és rendellenes helyen való fejl.-ben. A torzok jelentkezhetnek magánosan, ikervemhesség esetén azonban kettős torzok is létrejöhetnek, hol elkülönülve egymástól, hol egymással összenőve. Az utóbbi esetben a torzok lehetnek részarányosak, máskor az egyik (aparazitatorz) csak hiányosan alakul ki. A fejlődési rendellenesség oktanában fiz. és kém. ártalmak, takarmányozási hibák, túlzott mértékű hormonhatás, oxigénhiány és vírusfertőzés egyaránt szerepet játszhatnak. A tenyésztés szempontjából különös jelentőségük van az örökletes alapon (génhibákon) nyugvó fejlődési rendellenességeknek. A kórokok káros hatása a méhen belüli fejl. alatt, az embrióképzés (a szervek képzésének) szakaszában érvényesül a legsúlyosabban, a magzatképzés szakaszában már csökken a fejlődési rendellenesség lehetősége: a fejlődési rendellenesség létrejöttében nem annyira a kórokok specifikus hatása, hanem inkább a hatás időpontja a döntő jelentőségű. Más és más kórokok ugyanazon fejlődési rendellenességet idézhetik elő. A fejlődési rendellenességekkel külön tudományág, a —>teratológia foglalkozik.