a tejtermelő képesség kibontakozását befolyásoló egyik legfontosabb tulajdonság, különösen a korszerű nagyüzemben jelentős. A tehénnek az a tulajdonsága, amely meghatározza, hogy tejét (annak adott mennyiségét) mennyi idő alatt és mennyi energiával lehet kifejni. Ebből következően a fejhetőséget a gyak.-ban ált. fejési sebességgel jellemzik. A fejési sebesség kifejezésére többféle módszert alkalmaznak, közülük a gyak. számára legfontosabb a fejés egy perce alatt átlagosan kifejt tej mennyisége (átlagos fejési sebesség). A fejési sebességet a napi tejtermelés, ill. a tőgyben levő tejnyomás nagysága jelentős mértékben befolyásolja; minél több az egy fejesre kifejt tejmennyiség, annál jobb (azonos tehénre vonatkozóan is) a fejési sebesség. A fejési sebesség kifejezésére használják a fejés első 3 v. 4 percében kifejt és a teljes fejési eredmény százalékában kifejezett tejmennyiséget, továbbá az egy perc alatt max. leadott tejmennyiséget (legnagyobb percenkénti tejhozam) is. A korrigált fejési sebesség a tejmennyiség és az átlagos fejési sebesség közötti összefüggés. A fejhetőség és ezzel a tejtermelő képesség megnyilvánulását befolyásolja a tőgy termelési részarányossága is, amelyet azzal jellemeznek, hogy a kifejt tejmennyiségnek hány százalékát adja az elülső tőgyfél. A fejhetőséget, ill. a fejési sebességet jelentős mértékben befolyásolja a tőgy alakulás. Fontos a tőgybimbók szabályos elhelyezkedése és függőleges iránya is. Zavarja a fejést, ha a tőgy csüngő, ha alsó széle (a tőgybimbók alapja) túlságosan közel (40 cm-nél közelebb) van a talajhoz, ill. a padozathoz. Mivel a tőgy morfológiai és funkcionális tulajdonságait a környezeti — fejési, tartási, higiéniás — tényezők többé-kevésbé mélyrehatóan befolyásolják, a korszerű objektív tőgybírálatot az első —>laktációban (bikanevelő teheneken később is) célszerű elvégezni.