a fejőberendezéseknek mint alapvető gépi eszköznek alk. módját határozzák meg a tehenészetben. A fejőberendezések a fejőkészülékekből (fejőgépekből) és a vákuumszolgáltató egységekből tevődnek össze. A fejőkészülék alapvető része a fejőgumi, amely a fejőkehelyben nyer elhelyezést és a tejnek a tőgybimbóból való kinyerését végzi. A fejőgép lehet kétütemű (szívó és nyomó) v. háromütemű, amikor a fejőkehelyben a pihentető ütem is beiktatódik. A légritkítást a villanymotorral működő vákuumszivattyú állítja elő. Az ütemezést a pulzátor végzi úgy, hogy a vákuumot periodikusan megszakítja. A gépcsoportot csővezetékek kapcsolják össze. Ilyen a kollektor is, amely a fejőkelyhekből áramló tejet a tejvezetékbe, ill. a tartályba v. sajtárba vezeti. A legkorszerűbb módja, ha a fejés az istállótól elkülönítve fejőházban, fejőistállóban v. fejőállásban történik. Stabil fejőállású változatúnak minősül a halszálkás, a tandem és a párhuzamos rendszerű, mivel a fejőaknának a fejőgéphez viszonyított helyzete állandó. A forgó karusszelszerű fejőállás és a konvejor fejőberendezés mobilnak minősül az előbbi elv alapján. A tehenek tartózkodási istállójában végzett fejés lehet hagyományos kézi fejés v. sajtáros, ill. tejvezetékes gépi rendszerű.