a —>1evegő hőmérsékletének a —>víz f.-pontja (0°C) alá való süllyedése. Az éjszakai lehülés a talajtól indul ki, a talaj közelében a legerősebb; ha napközben is alacsony a hőmérséklet, az éjszakai f. igen gyorsan bekövetkezik. A mg. szempontjából a legkedvezőtlenebb, a hasznos kultúrákat esetenként igen nagy mértékben károsító kora őszi f., az ősz első felében léphet föl; sarki eredetű hideg és száraz légtömegek további helyi lehülése váltja ki. A késő tavaszi f. előzetes fölmelegedés után, a tavasz második felében v. végén következik be; ált. sarki eredetű hideg és száraz légtömegek kisugárzásával történő további helyi lehülés okozza. Az advektív v. kisugárzási f.-ot a f.-pont alatti levegő beáramlása okozza. Ha a beáramló, nem f.-pont alatti hőmérséklet derült éjszakákon a hőkisugárzás következtében tovább hűlve éri el a f.-pontot, sugárzási v. radiációs f. lép föl. Az égbolt derültsége, a levegő szárazsága és tisztasága elősegíti a kisugárzást, ezzel növeli a f.-veszélyt; a —>borultság, a párás, ködös levegő csökkenti a kisugárzás mértékét, ezáltal csökkenti a lehűlés lehetőségét és a f. kialakulását. A légáramlás, a szél ugyancsak megakadályozza a talaj menti lehűlést, mert az alacsonyabban levő hideg levegőt a légmozgás a felsőbb rétegekben levő melegebb levegővel összekeveri. (->fagyzug, —>talaj menti fagy, —>ta1ajfagy)