az általános érzéstelenítés, a nyugtatás, a bódítás, az altatás, a narkózis; e sorrendiségnek megfelelően a központi idegrendszer ingerlékenységének egyre fokozódó csökkentése vegyi anyagokkal. Narkózis esetén az öntudat, az akarat, az akaratlagos izomműködés és a reflexingerlékenység szünetel, az életfontosságú központok azonban zavartalanul működnek. Az ált. érzéstelenítés kiváltására alkalmas anyagokat belélegeztetéssel, injekcióval v. szájon át adagolják. A helyi érzéstelenítés a test egy részén kapcsolja ki a fájdalomérzést és a beteg eszméletét nem érinti. A helyi érzéstelenítőszerek az alkalmazás módja szerint hatásukat kifejthetik az idegvégződésekre (felületi érzéstelenítés) és az idegfonalra (beszűréses v. vezetéses érzéstelenítés). Ez utóbbi különleges alakja a gerinccsatornán belül alkalmazott epidurális érzéstelenítés, amely a hátulsó testfélen alkalmazott műtéteknél használható előnyösen. Nagyobb adag érzéstelenítőszer a hátulsó végtag mozgatóidegeit is bénítja, ezért az állatok egy ideig nem tudnak állni.